An abandoned Atlanta school’s bathroom is slowly reclaimed by ivy and kudzu.
(via sircle)
pihenésképp a mester diplomamunkám köszönetnyilvánítását írom, amiben hirtelen iszonyatosan gördülékenyen sikerül minden mondandóm és hálám azonnal megfogalmaznom. hatalmas szeretetroham indult el bennem mindenki felé, aki egyszer is meghallgatta, hogy milyen nagy kihívás a természettudományos kutatás egy humán beállítottságú egyetemista számára és hozzátett a továbbpörgéshez, de a club mate-t ugye ne írjam bele?
a harmadik szigetkör felénél 7%-os töltöttségű aksival rettegni kezdtem, hogy lemerülök és a runkeeperes adatokat is manuálisan vihetem majd be, és több mint 2 km-en keresztül a szívdobogásom, a madárcsicsergés és az árpád-híd forgalmának zaja szolgál aláfestő zenéül.
ekkor elkezdődött a flutes kántálása, ami hurráoptimista flow-val lendített túl a szorongáson. a dal magától értetődő természetes szinkronba került a mozdulataimmal, ha értenék a zenéhez, pont ilyeneket szereznék!
az este második katartikus momentumaként pedig végül abban a pillanatban adta fel a telefonom, amikor odaértem a fához, ami a távok állandósult kezdete és vége.